Kérő

Kérő falu Romániában, Kolozs megyében. Kénes gyógyfürdőjét bőrbántalmakra és reumatikus panaszokra javasolják.TörténeteA falu területén újkőkorszaki tűzhelyeket illetve egy római őrtorony maradványait tárták fel. Első említése 1214-ből származik. Nevének változatai: 1293-ban Kerew, 1542-ben Kyreu, 1551-ben Keérő, 1553-ban Kereu, 1590-ben Kere, 1612-ben Kérő. Nevét a Kér magyar törzs vagy Kereu dobokai előkelő várjobbágy nevéről kapta.Kérő előbb a szolnoki vár földje volt, de 1293-ban III. András király azt 10 ekealjnyi, azaz körülbelül 1500 holdnyi terjedelemben Csányi Máté fiainak: István, Gábor és Illésnek adományozta, mivel ők Albert osztrák herceg ellen harcoltak. 1398-ban Bánffy Miklós és János tulajdonába került Monostorszeggel és Ormánnyal együtt.Kezdettől fogva magyarlakta község volt. Basta és Mihály vajda korában majdnem teljesen elpusztult. 1658–63 közt török-tatár pusztította, majd a török hódoltatván be, magyar lakói közül többen kiköltöztek. Helyükbe lassanként románok húzódtak, kiket a fejedelem telepített Szamosújvár védelmezése céljából. Számuk főleg akkor szaporodott, midőn Szamosújvár uradalmával a görög katolikus egyház kezére került Kérő is.Az 1704–12 közt II. Rákóczi Ferenc szabadságharca alatt labancok pusztították el s dúlták fel e községet.1848 őszén a naszódi határőr katonaság, melyet Karl von Urban vezérelt, megrohanta s öt helyt gyújtotta fel s ez alkalommal a falu nagy része leégett az egyházi épületekkel együtt, s belé égtek a református egyház kamatra kiadott tekintélyes összegekről kiállított kötelezvényei. Más részét elrabolták, a falu magyarságát kifosztották.